Köztestületi tag

A Debreceni Református Kollégiumban érettségizett, majd a Budapesti Református Theológiai Akadémián folytatta teológiai tanulmányait 1976 és 1981 között. 1981-ben első, 1982-ben második lelkészképesítő vizsgát tett. 1982–1983-ban a chicagói McCormick Theological Seminary-n végzett posztgraduális tanulmányokat, 1983-ban MATS fokozatot szerzett. 1994-ben doktori címet kapott a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán, 1999-ben egyetemi tanárrá nevezték ki, 2002-ben habilitált az Evangélikus Hittudományi Egyetemen.

Teológiai tanulmányai után Sáregresen szolgált segédlelkészként, majd Józsefvárosban beosztott lelkészként. 1985-től a Budapest–Külső-Üllői úti Missziói Egyházközségben kapott szolgálatot, ahol a szinte teljesen megszűnt gyülekezet újjászervezése volt a feladata. A gyülekezettel 1989-ben templomot és lelkészlakást építettek, az egyházközség pedig öt évvel később anyaegyházközséggé vált. 1997–2024 között a Budahegyvidéki Református Egyházközség lelkipásztora. 2003 és 2020 között három cikluson át a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, 2015 és 2020 között pedig a Magyarországi Református Egyház Zsinata lelkészi elnöke volt.

Tagja a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány (Terror Háza Múzeum) felügyelőbizottságának.

Oktatói tevékenysége is meghatározó. 1998 és 2014 között a Pápai Református Theológiai Akadémia rendszeres teológiai tanszékének tanszékvezetője volt. 2015-től a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának rendszeres teológiai tanszékén tanít, 2020-tól ugyanitt tanszékvezető. Oktatási területe a rendszeres teológia. 2025-től a Károli Gáspár Református Egyetem általános és hitéleti rektorhelyettese.

Gazdag publikációs tevékenysége kiterjed önálló kötetekre, prédikációs könyvekre, püspöki jelentésekre, tanulmányokra, cikkekre, fordításokra és szerkesztői munkákra egyaránt. Könyvei között szerepel többek között az Egyházvezetés és teológia a Magyarországi Református Egyházban 1948 és 1989 között (Debrecen, 1995), a Kérdések Jézushoz (Kolozsvár, 2000), a Közeledések és közelítések (Kolozsvár, 2002), a Mondolat. Egyház és teológia – teológia és egyház (Pápa, 2006), a Tíz (Budapest, 2007), a Zsoltárok Ádventre (Budapest, 2008), a Krisztussal (Budapest, 2009), a Szabadulás (Budapest, 2010), a Hittem, azért szóltam (Budapest, 2011), a Keress meg! Zsoltárprédikációk (Budapest, 2016), a Mindig imádkozni (Budapest, 2017), a Hit által (Budapest, 2017), a Pro Rege (Budapest, 2019), a Megfordította sorsát, Prédikációk Jób könyvéről (Budapest, 2022), a Fordítva mondom (Budapest, 2023).

Tanulmányai és cikkei az 1980-as évektől kezdve folyamatosan jelentek meg magyarul és idegen nyelveken. Írásaiban rendszeresen foglalkozik az egyház és társadalom viszonyával, az egyházkormányzás kérdéseivel, a református teológia 20. századi alakulásával, a protestantizmus magyarországi helyzetével, a liturgia és az istentisztelet teológiai kérdéseivel, valamint a reformátori hagyomány értelmezésével.

Többek között John Donne, Paul Tillich, Paul Ricoeur, John Stott, Gordon Fee, Derek Kidner, és Owen Chadwick műveit fordította magyarra, illetve közreműködött azok magyar kiadásában. 2007 és 2020 között szerkesztette Kálvin János újszövetségi kommentárjainak sorozatát, és szaklektorált több fontos teológiai kiadványt is.

Igehirdetései és elmélkedései 1999-től folyamatosan hozzáférhetők több református egyházi és saját online felületen is, ami jelzi, hogy tudományos és egyházi közszolgálata mellett az igehirdetést mindvégig kiemelt jelentőségűnek tartotta.