Klasszikus és romantikus művekből összeállított koncertet adott Szaniszló Attila zongora szakos és Csongár Márton klarinét szakos tehetséges fiatal zeneakadémiai hallgató 2026. április 28-án a Roheim-villában, a Magyar Corvin-lánc Testület Ligetparti esték című sorozatának keretében. A programban szóló zongoramű és klarinétra és zongorára írt kamarazenei darab egyaránt szerepelt.
A teltházas estén dr. Zalányi Viktória Eszter, a Magyar Corvin-lánc Testület főtitkára köszöntötte a vendégeket. Köszöntőjében rámutatott, hogy a Testület közfeladata a tudományok és a művészetek, valamint a magyar nemzeti oktatás és művelődés fellendítése. Hangsúlyozta, hogy ezt a küldetést az intézményi keretek mellett az ehhez hasonló személyes jelenlétre épülő alkalmak révén is fontos megvalósítani, amelyek lehetőséget teremtenek a művészet közös, élményszerű befogadására.
Elsőként Mozart 457-es Köchel-jegyzékszámú c-moll zongoraszonátája hangzott el, amelyet a muzikológusok a zeneszerző egyik legdrámaibb és legegyénibb hangvételű műveként tartanak számon. Sokan úgy tekintenek erre a szonátára, mint Beethoven stílusának közvetlen előzményére. A dinamikai kontrasztok, valamint a szenvedélyes futamok már a romantika irányába mutatnak. Az első tétel – Molto allegro tempójelzéssel – szigorú, erőteljes, akkordikus főtémával indul, és végig erős feszültség jellemzi. A második, Adagio tétel mély, szinte éneklő dallamvezetésével nyugalmat hoz a drámai feszültségbe, amely a harmadik tételben ismét nyugtalan, zaklatott, szinte kísérteties rondóvá alakul.
Az est második darabja Brahms Esz-dúr szonátája klarinétra és zongorára (Op. 120, No. 2) volt. Ez a mű a kamarazene-irodalom egyik legmeghittebb és legérettebb alkotása, amelynek „ikerdarabja” is ismert (az f-moll szonáta); mindkettő Brahms utolsó hangszeres kompozíciói közé tartozik. A darab keletkezésének érdekessége, hogy 1890-ben a zeneszerző már a visszavonulását fontolgatta, amikor megismerte Richard Mühlfeld klarinétművész játékát, akinek „éneklő” hangszíne ihlette késői klarinétos műveit: a triót, a kvintettet és ezt a két szonátát. Az Esz-dúr szonáta lírai hangvételű, derűs karakterű mű, amely egyszerre tükrözi az idősödő zeneszerző melankolikus bölcsességét és az érett alkotót, aki kifinomult, elegáns formában foglalja össze zenei gondolatait.
Az estet Liszt Ferenc I. Mefisztó-keringője zárta, amely a zeneszerző egyik legvirtuózabb és leglátványosabb, jelentős technikai felkészültséget igénylő zongoraműve, egyben a romantikus zongorairodalom kiemelkedő alkotása. A mű egyszerre baljós és könnyed karakterű, és jól tükrözi Liszt Ferenc színpadi érzékét, a zeneszerző maga is gyakran játszotta ezt a darabot.
A program végén a vendégek rövid, vezetett épületbemutatón vehettek részt a Roheim-villában.
A fellépőkről
Szaniszló Attila 2005-ben született Karcagon, gyermekkorát Székelykeresztúron töltötte. Zenei tanulmányait Simó Margitnál kezdte, majd Marosvásárhelyen Lakó Judit irányításával folytatta. Tizenhárom évesen nyert felvételt a Zeneakadémia Rendkívüli Tehetségek Képzőjébe, jelenleg a Zeneakadémián Dráfi Kálmán és Farkas Gábor növendéke. Számos nemzetközi versenyen ért el eredményt, és többek között a Junior Prima Díjjal is elismerték. Szólistaként rendszeresen fellép hazai és külföldi hangversenytermekben, jelenleg a 2026-os Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyre készül.
Csongár Márton zenei pályafutását édesapja irányításával kezdte, majd a Tóth Aladár Zeneiskolában folytatta tanulmányait, később a Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnázium diákjaként mélyítette tudását. Több éven keresztül a Zeneakadémia Rendkívüli Tehetségek Képzőjének növendéke volt, jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem klarinét szakos hallgatója. Játékát technikai felkészültség és árnyalt zenei megformálás jellemzi. Középiskolai évei alatt a zeneszerzés iránt is érdeklődni kezdett, amelyet azóta is aktívan művel, és jelenleg is képzés keretében fejleszti e területen szerzett ismereteit.